Egy testvér élményei a nyárvégi közösségi kirándulásról, ahol egy lelkipásztor és zenekara is zenélt nekünk.
Egy közös bibliodráma alkalmunkról, melyet egy másik lelkipásztor tartott nekünk.
Egy pszichiátriai betegségekkel küzdő testvér jelenlétéről a közösségben
És nem csak jelenlétéről, hanem adni tudásáról.
Egy konferenciáról.
Együttlétről.
Mozaikdarabkák, amelyek gyönyörű egésszé állnak össze.
Kedves Tesók!
Akik jobban ismertek tudjátok, hogy irtózom a "Hogy vagy?"-körtől és nehezen megy a megosztás, ezúttal mégis így teszek. Az elmúlt alkalom melyen együtt lehettünk, nagyon sokat adott Nekem!
Hálás vagyok azért, hogy ismét rácsodálkozhattam arra, milyen sokat kapunk Istentől azáltal, hogy ezt a közösséget megálmodta, emberei által létrehozta s mi együtt lehetünk benne.
A szombattól egy pár sor erejéig elkanyarodnék, fontosnak tartom felidézni őszi kirándulásunk azon eseményét, melynek során egy lelkipásztor ellátogatott hozzánk zenekarával.
Hozzánk - a melegekhez, az egyházak számára problémás emberekhez, eljött egy lelkipásztor és egy keresztény zenekar, nyitottan, szeretettel és adni akarva.
Hozzám - akinek kihívás a közösséghez tartozás, aki félek a keresztényektől és fenntartásokkal, sőt sokszor ellenségesen viszonyulok hozzájuk, miközben magam is keresztény volnék...
Néhány héttel később részt vettünk egy Istentiszteleten, ahol ugyanez a zenekar zenélt s a tagok felismertek és boldog mosollyal, integetve fogadtak Minket!
Miközben visszaintettünk s helyet kerestünk azon gondolkodtam: "Ez most komoly? Ilyen van? Vagy Ők most csak eltévesztettek valamit?"
Rácsodálkoztam minderre s egyszerre ijesztő volt a kérdés, hogy bár Ők nyitnak felénk, ezen belül felém is, én vajon merek/tudok/akarok közeledni?
Az elmúlt szombat pedig számomra szintén a legkülönlegesebb, legmélyebb alkalmaink közé került:
- Volt egy vendégünk Pozsonyból, aki egy a miénkhez hasonló közösségből jött el hozzánk!
Rá s a konferenciára gondolva melyen nemrég részt vettetek páran, jó érzéssel tölt el, hogy máshol is van ilyen, hogy nem vagyunk egyedül...
Kamasz koromban, mikor kezdtem rádöbbenni, mi a szitu velem, először azt hittem én vagyok az egyetlen meleg a világon, közvetlenül utána pedig azt, hogy én vagyok az egyetlen meleg, aki érdeklődik Isten iránt...
Aztán tessék, eltelt néhány év és itt vagyok, itt Vagyunk! Együtt!
- Itt volt velünk V. és remek, hogy itt tudott lenni!
A bibliodráma során, mélyen belül reméltem, hogy Ő öltheti magára Jézus alakját s mikor így történt aggódtam, hogyan tud majd megküzdeni azzal a szereppel, amelytől mindannyian tartottunk.
Nagyon sokat adott Nekem azzal, ahogy Ő ezt végigcsinálta, teljesen kinyílt, hiteles volt és tanulságos!
- J. atya jelenléte és vezénylése, különleges ajándék és érték!
Azt gondolom bármely egyházi személy látogatása fontos esemény a közösség életében, jó dolog, hogy nyitnak felénk, eljönnek megnézni, megismerni kik vagyunk, hogyan működünk.
A bibliodráma mindannyiunk számára mélyreható volt, a szamáriai asszony, Jézus és a tanítványok szerepét magukra öltő Tesók egészen sokat adtak magukból.
- Jómagam kút voltam, s azt gondolom ez passzolt hozzám. Látszólag jelentéktelen, periférikus szerep, azonban ha kicsit mögé nézünk, igazán mély tartalommal bírhat.
A következő vers jutott eszembe:
MINDIG CSAK ADNI
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.
-Ismeretlen költő verse
Nehéz vele megküzdeni, de forrás, jó kút akkor is lehetsz és leszel is, ha azt nem abban a formában teszed, ahogy eredetileg képzelted s akkor is, ha nem ismerik el azok, akiknek a jóváhagyására, áldására vágysz!
Biztatlak Téged/Titeket, hogy küzdjünk, építkezzünk együtt! Akkor is, ha vannak nehézségek, s ha néha kihívás együtt lenni, együttműködni a másikkal, higgyétek el, érdemes tenni azért, hogy mindez pozitív irányba fejlődjön!
Csak ennyi lett volna!
Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek, és hogy vagyunk!
Pacsi: A. (M)
"Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.
Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges."
(Zsolt 9,2-3.)