Keresztény melegként rendkívül fontosnak és örömtelinek tartom a tényt, hogy Krisztus semmi rosszat nem mondott a melegekről. Ugyanakkor időnként motoszkál bennem az a gondolat is, hogy mennyivel nyugodtabb világban élhetnénk ma, ha Urunk annak idején kihirdette volna, hogy melegnek lenni teljesen helyénvaló. Miért nem tette ezt meg? Honnan lehessen így tudni, hogy miként viszonyul hozzánk? A választ számomra Jézus élete rejti.

Figyeljük csak meg: Krisztus csodálatos titkokat hordozott magában, melyeket minél több emberrel meg akart osztani, azonban többnyire felfoghatatlanok voltak még családja és követői számára is, bizonyos emberek pedig egyenesen bolondnak, a társadalmi rend felborítójának, botrányos istenkáromlónak tartották. Gyakran rejtőzködni kényszerült és nagyon meg kellett gondolnia, hogy kinek, mikor és hogyan fedi fel magát, hiszen bár számtalan bámulatos tulajdonsága és tette volt, nem felelt meg a nép üdvözítővel szemben támasztott elvárásainak. Megalázták és üldözték pont hittársai, akiknek elvileg elsőként kellett volna felismerni, hogy milyen értékkel van dolguk. Bűnösnek találták és halálra ítélték érvényben lévő vallási törvények alapján – mindez azt az üzenetet hordozza számomra, hogy Jézus sorsközösséget vállalt velünk melegekkel és saját példájával akarja megmutatni nekünk: az emberek néha a legszentebb dolgokat is képesek nem felismerni, sőt bűnösnek és elpusztítandónak nyilvánítani.

Jézus nem nyilatkozott a melegekkel kapcsolatban, így nem ússzuk meg a súrlódást magunkkal, családtagjainkkal és a többi kereszténnyel, de erőt meríthetünk az Ő kitartásából és belső bizonyosságából. Jobb, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy az elfogadásért folyó küzdelemnek talán sosem lesz vége, mint ahogy Jézus elfogadása és szeretetének helyes értelmezése terén is végeláthatatlan harcok zajlanak. Ne féljünk a gondolattól, hogy az igazságért időnként konfrontálódnunk kell szeretteinkkel, a társadalommal, lelki vezetőinkkel, hiszen maga Jézus Krisztus mondta:

„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával.” (Lukács 12,51-53)