Köszöntelek Kedves Testvérem, Ki Ezeket a Sorokat Olvasod!

Sokféle gondolat kavarog a fejemben, mikor e pár sort leírom, azzal a feltett szándékkal, hogy megerősítselek, Keresztény Testvérem, abban, nem vagy egyedül Istenben való hiteddel melegként, Magyarország bármely kicsiny kis zugában éld is meg minden nap hitedet. Azt, hogy Isten szeret, és így fogad el, ahogy vagy, reménység szerint már megtapasztaltad. Ha nem tartana, és nem újulna meg minden nap kegyelme életed felett, akkor már nem léteznél ezen a földön. Tudom, hogy többszörösen nehéz helyzetben vagy vidéken, egy kisebb gyülekezetben, ahol talán még annyi esélyed sincs felvállalni magad, mintha egy nagyobb városban élnél, ahol az emberek nem ismerik egymást közelebbről. Az első és legfontosabb, amiről írni szeretnék neked, hogy melegségedet illetően nem kell megváltoznod, vagy átváltoznod, sőt még melegségedet sem kell magadban elfojtanod, hacsak te önmagad erre nem kényszeríted. Isten munkásaként ugyanúgy szolgálhatsz a gyülekezetben, mint bármely más keresztény testvéred. Egyedül csak az számít, mit akar Isten a te életedben, és hol akar használni téged.

Tudom azt is, hogy nagyon nehéz, mikor a meleg téma előkerül keresztény testvéreid között, és megvetéssel beszél rólunk még a gyülekezet vezető pásztora is. Jönnek az érvek: ez a Biblia szerint bűn. Én konkrétan ezt a mondatot hallottam egy református lelkész szájából: nem akarom megélni, hogy egy meleg párt össze kelljen adnom. Ebből ki kell gyógyulni, vagy meg kell térni és így tovább. Amik aztán csak erősítik benned, hogy még véletlenül se vállald fel magad, és maradj csöndben, ha jót akarsz magadnak abban a közösségben. Miközben ordítani tudnál ilyenkor, hogy „hahó, itt vagyok!”. Semmivel sem vagyok bűnösebb, mint ti. Ugyanúgy megélem én is minden nap a hitemet! Attól, hogy meleg vagyok, nem fogok „kikezdeni” egyik keresztény testvérrel sem a gyülekezetben. A gyermekeket sem fogom megrontani, sőt még lelkileg sem kívánom őket a fejlődésében „megzavarni”. Nem kívánok életemmel megbotránkoztató lenni senki számára a gyülekezetben, mint ahogy megbotránkoztató tud lenni az, aki otthon üti-veri a családját, és minden nap alkoholmámorban úszik… Mégis tudod, és érzed, milyen megvetésben lenne részed, ha előállnál, és elmondanád, ki is vagy te valójában. Nagyon nehéz ezt naponta megélni. Titokban megélni saját személyiséged, és mégis ugyanúgy szolgálni, mint nem meleg testvéreid a gyülekezetben. Számot adni Istenben való hitedről, szolgálni a közösséget. Tudom, milyen nehéz ez, mert én is ezt élem meg nap mint nap!

Ha úgy érzed, hogy szükséged van egy közösségre, egy színes közösségre van szükséged, ahol akár ezekről a dolgokról is beszélhetsz, őszintén, nyíltan, teljes diszkréció mellett, ahol megélheted a melegségedet és a hitedet egyszerre. Akkor csak bátorítani tudlak, hogy vedd fel a Mozaik Közösséggel a kapcsolatot. Én megtettem, és ezzel hiszem, hogy lehetőségem nyílt egy kiegyensúlyozottabb hitbéli, lelki életre a mindennapokban.