Amikor megérkeztem a szombati közös alkalom helyszínére, azon gondolkoztam, hogy ez egy szép esős nap, vagy egy ronda esős nap. Ahogy körbenéztem az udvarban hirtelen jó érzések jöttek elő bennem és azt gondoltam: „Ez egy szép esős nap!”

Persze ez csak egy benyomás volt, de bejött. 2015. szeptember 26. szombat, egy szép nap volt a mozaikkal, mozaikos barátokkal, keresztény testvérekkel. Az elmúlt szűk egy évben sokat gondolkoztam azon, mit jelent számomra a hit, mennyire vagyok igazán közeli kapcsolatban Istennel. Valóban teljesen elfogadtam, hogy meleg vagyok? Végül arra jutottam, hogy igen, alapvetően rend van a lelkemben. Van hitem, járok templomba, van egy stabil Istenképem. És ezzel le is zártam a dolgot, egészen azon a szombatig.

Miután szépen, lassan megérkeztek az emberek elkezdődött az alkalom. Volt egy meghívott vendégünk: János atya. Hogy is jellemezzem? Hát, egy jófej pap! Nem okoz neki problémát bármilyen témáról beszélni, őszintén kifejti véleményét, kicsit cinikus, kicsit exhibicionista, van öniróniája, szereti az embereket. Aki volt a nyári mozaik táborba az tudja, kiről beszélek. Ezen az alkalmon az énképről, az önismeretről, önelfogadásról, személyiségfejlődésről, Istenkapcsolatról beszélgettünk. A klasszikus forgatókönyvet követtük, János elmondta gondolatait, véleményét, majd ezután beszélgetést kezdtünk róla. A teljes gondolatmenetet nem akarom leírni, csak azt, ami mély nyomokat hagyott bennem. Indultunk Máté evangéliuma 9:9-el. Miért pont őt hívta meg Jézus, miért mondott igent? Máté (Lévi) az akkori zsidó társadalomba megvetett ember volt, a társadalom perifériáján élt. Sokat megvetették, elfordították a fejüket az utcán, amikor Lévi vámszedő asztalához értek, de ez nem érdekelte őt. Viszont amikor jött az Úr és mondta: „Kövess engem”, ő úgy tette. Onnantól kezdve megváltozott, új éle lett. Máté lett. Én/mi tudom/tudjuk így követni az Istent, meg tudunk benne változni. Érdemes elgondolkozni ezen.

Témák, gondolatok voltak:

Ki vagyok én? Amikor tükörbe nézek mit látok? Azt az embert látom, aki vagyok. Úgy látom magam, ahogy más lát, vagy, ahogy én szeretném? Egy olyan embert látok, aki Istennek tetsző életet él? El tudom magam fogadni olyannak, amilyen vagyok?
Feltétlen szeretet. Van olyan ember az életedben, aki feltételek nélkül szeret? Aki téged szeret, és nem amid van. Aki azért szeret, mert vagy és nem azért mert tudsz neki adni valamit.
Ki tudok állni a másik ember mellett, akit szeretek? Embertársam mellé tudok állni, amikor olyan helyzetbe került, hogy az én támogatásom jól jönne neki. Ezt meg tudom tenni akkor is, ha ez nekem kellemetlen?
Párkapcsolat. Ha valaki azt mondja neked: szeretlek, de ha ezt meg ezt megcsinálod, akkor jobban szeretlek. Ha ezt hallod, ne habozz felülvizsgálni: tényleg igazán szeret ő engem?

Vendégünk elmélkedése után reflektálhattunk gondolataira, amelyet páran meg is tettünk. Ezen eszmecsere után egy közös imával zártuk a beszélgetés. Majd következett egy rövid technikai szünet, ami alatt pár önként jelentkező megterített és felszolgálta az ebédet. A menü finom volt, majdnem olyan finom, mint Peti főztje. Az asztalnál nem volt ültetési rend csak egy kikötés: „Ne klánosodjatok!” Az asztalnál kötetlenül beszélgettünk, előkerült egy-két üveg bor, ami tovább növelte az ebéd élvezetét. Amit még ennél is jobban élveztem, az pedig Laci (Isten áldja Z csoportos testvérünket) sütije volt. Sikerült vele méltón zárnia ezt a szombati közös alkalmat.

Röviden összefoglalva nagy élmény volt ez az alkalom is. Örülök, hogy részt vehettem rajta. Az idei év legjobb döntése volt számomra, hogy csatlakoztam a Mozaikhoz. Nagyon sokat jelent nekem ez a közösség. Ez alatt a másfél hónap alatt rájöttem, hogy van még mit munkálkodnom a hitemen. Van még jó pár lépés, amit a teljes önelfogadásig még meg kell tennem. Van még pár gátlás, amit a melegségemmel kapcsolatban le kell küzdenem.

[Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte. Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”] Máté 9:9-13.