A világot nem objektíven nézzük: szubjektíven, saját személyes szűrőnkön keresztül. Ezek a szűrők saját érzelmeinkkel színesítettek. Én is így mesélek a 2015-ös, nyári Mozaik táborról.

Szeretek táborozni. Gyerekkoromban, egyetemista koromban is szerettem. Hol mint táborozó, hol mint táboroztató vettem részt. A legtöbbről kellemes emlékeim vannak, de nem úgy, ahogy a mostani „táborról”. Ez a tábor nem egyszerűen jó, hanem felemelő élményt nyújtott. Persze most nem egy hagyományos értelemben vett táborról beszélek. A Mátra egy eldugott sarkában, az erdő szélén, egy családi nyaralóban tartott közösségi összejövetelként lehetne leírni – de ennél sokkal több volt. Egy különleges keresztény közösség találkozója. Számomra mindenképpen különleges. Ebben a kis közösségben, életemben talán először azt éreztem, hogy olyan emberek vesznek körül, akik nagyon hasonlóak hozzám. Hasonlóan gondolkoznak, érzenek, és hisznek, mint én. Egy percre sem éreztem, hogy ne kedvelnének, vagy ne szeretnének. Mindenkivel meg tudtam találni a közös hangot. Hol egy túrázás, séta, hol egy meghitt beszélgetés közepette. Merthogy mindegyikből volt részünk a tábor alatt. Az első nap, ahogy megérkeztünk, egy beszélgetésbe csöppentünk, két, velem együtt jött mozaikossal. A beszélgetés témája: a melegek és az egyház viszonya. Érdekes indulásnak gondoltam. Jó helyen vagyok. A beszélgetés után a társaság éhsége miatt szendvicsebéd következett. Közös döntés volt, gyors döntés. A délután további részében folytattuk a beszélgetést, gondolatébresztő játékot játszottunk, és asszisztáltunk a „konyhafőnöknek” a vacsora elkészítésében. A vacsora elkészítése és a vacsora alatt volt alkalmam először megismerkedni a közösség pár tagjával. Érdekes emberek, gondoltam, de nagyon szimpatikusak. Másnap már mozgalmasabb volt a program. Reggeli, délelőtti alkalom, beszélgetés, rövid séta az újonnan érkező táborozók elé. Nos, ezt a sétát sosem fogom elfelejteni. Életemben nem értekeztem ilyen érdekesen a szaniterekről. Sok nívós és vicces dolgot megtudtam a témáról. De komolyan, tudtátok, hogy az ókori rómaiak találták fel az „angol” WC-t? Hát én nem.

Mindezek után találkoztunk pár újonnan érkezett Mozaik taggal, és megnéztük a közeli kegyhelyet. Visszaérkezésünk után, a nap további részében egy szituációs játékot játszottunk, egy nagy család nem éppen átlagos vasárnapi ebédjét kellett megelevenítenünk. Nagyon jól sikerült, úgy gondolom, minden résztvevőnek sikerült ráhangolódnia a játékra. A nap, illetve az este további részében imádkoztunk, vacsoráztunk, és sokat beszélgettünk.

A következő napot, azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. Egy olyan nagyszerű túrában, túra utáni vendégvárásban és hajnalig nyúló beszélgetésben volt részem, mint eddig talán soha. Régen tudtam ötödmagammal olyan őszintén, nyitottan, gátlások nélkül beszélgetni, mint azon a szombat estén. A délelőtti túra alkalmával bejártuk a Tarjánka szurdok minden méterét. Ismét volt alkalmam megismerkedni a közösség több tagjával. Itt érzetem meg, hogy valóban közöttetek a helyem.

A túra végeztével megnéztük a gyöngyöspatai Jessze-oltárt, majd este egy váratlan vendégségben volt részünk. Vasárnap reggel néhányan átsétáltunk a közeli templomba szentmisére, majd ebédeltünk. Délutáni ima után pakolás és hazaindulás következett.

Több dologra nem tértem ki rövid beszámolómban, mint pl. a felolvasásra egy régi naplóból egyik ebédünk alkalmával. De akinek felkeltette az érdeklődését, miről is szólt ez a négy nap, kérdezze meg bármelyik résztvevőt. Összességében mondhatom, hogy nagyon jól sikerült ez a tábor. Kellemes egyensúlyt sikerült összehozni az előre megtervezett és a szabad programok között. Nagyon örülök, hogy elmentem. Nagyon örülök, hogy befogadtatok, és megismerhettem ennyi nagyszerű embert. Nagyon örülök, hogy sokat imádkoztunk, elmélkedtünk, és hogy közelebb kerültünk az Úrhoz.

„És bizony, mondom nektek: ha a földön ketten egyetértésben kérnek valamit, bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt. 18:19.