11 Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 12 A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.

- Mit várok el másoktól?

- Mit várok el Istentől?

- Mit tekintek természetesnek?

13 Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba.

- Mire vágyom?

- Mit gondolok arról, mi tesz boldoggá?

Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.

- Mit tékozoltam, pazaroltam el?

- Mit hagyok kifolyni a kezeim közül?

14 Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. 15 Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. 16 Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.

- Mikor voltam igazán elveszett?

- Mikor éreztem távol magam önmagamtól, attól, amit magamról gondolok?

- Mikor éreztem távol magam Istentől?

17 Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. 18 Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. 20 Csakugyan útra kelt és visszatért apjához.

- Mi késztet, mi indít a változásra?

- Arra, hogy segítséget keressek, kérjek?

- Hová fordulok?

- Magamban milyen erőt találok?

Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 21 Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22 Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. 23 Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, 24 hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

- Mit érzek, ha be/elfogadnak?

- El tudom-e fogadni?

- Mi gátol, hogy elhiggyem, hogy szerethető vagyok?

25 Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. 26 Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. 27 Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. 28 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. 29 De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. 30 Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki.

- Mire irigykedem?

- Mit nem tudok elfogadni?

31 Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. 32 S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.

- Meg tudok-e állni és hálás lenni, ünnepelni?

- Miért vagyok, lehetek most hálás, milyen okom van az ünneplésre?