,,Soha ne félj, mindig remélj, veled az Úr, átölel.
Soha ne félj, ha eljön az éj, ő lámpást gyújt neked.”

A félelmeinkkel bizony nem vagyunk egyedül. Jézus földi élete alatt nagyon sok helyen járt, sok mindent megélt és nem félt, egészen addig a bizonyos napig.

Atyám! Elközelített fiadnak órája. Félek, Uram! Félek, mert tudom, hogy nem iszom többet szőlőnek termését, kérlek, Atyám, vedd el tőlem ezt a poharat. Az Úr meghallgatta őt, és könnyített félelmén. Az után így szólt Jézus: Ma éjjel én bűnös leszek, holnap Atyám kereszt leszek, de vasárnap, Ó Uram, akkor bizony virág leszek, s minden felett élő! És az után? A gyermekeknek álmot őrző angyal leszek, a bárányoknak pásztor leszek, a szomjazóknak forrás leszek, a házasságban áldás leszek, a reménytelennek remény leszek, fáradt lábnak útja leszek, betegeknek gyógyír leszek, haldoklóknak kapu leszek, gyászolóknak vigasz leszek, zárt szívekhez kulcs leszek, pogányoknak álhír leszek, a félelemben és a sötétségben, ó Atyám, ott bizony lámpás leszek!

,, Mert nappal után eljön az éj, a sötétben is lángol a fény,
messze űz bánatot, halált, s dúdolja egy új nap dallamát…”