"Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el." "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." Mt 5, 38-45
Kemény üzenet ez. Minden emberi racionalitásnak ellentmond, hiszen hogyan tudnék szeretni valakit, aki gyűlöl engem? Hogyan tudnék imádkozni valakiért, akit nem szeretek? Bizony nehezen, gyakran keresek is kibúvókat, remekül meg tudom indokolni önmagam előtt, hogy miért nem érdemes valamely felebarátom a szeretetemre.
Jézus nem indokol, nem támasztja alá érvekkel tanítását. Kijelent, azután ránk bízza: kezdjünk vele valamit! Az alapvető emberi ösztön a szemet szemért felé húz minket és Jézus szavai nélkül ez teljesen természetesnek is tűnik. Azonban Ő olyat mond, ami nyugtalanító: szeresd az ellenségedet. Ennek a megtartása pedig bizony nem könnyű, de Jézus a saját életével igazolta, hogy ez az egyetlen emberhez méltó magatartás. Gecsemáné, árulás, Pilátus, fizikai és lelki kínzás, gúny, köpés, ostor, majd a golgotai kereszt. És közben a szeretet, amely alázat, elfogadás, imádkozás formájában végig jelen volt.
Adj erőt Istenem, hogy a Krisztuséhoz hasonló békés szeretettel tudjak fordulni felebarátaim felé!